Bán Katalin

Bán Katalin a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása a monori  Tabánban. „Bánkata” fogalom a romatelep lakóinak körében, megbíznak benne, tudják, hogy mindig számíthatnak rá.  Annak idején egy  fűtés, WC, szigetelés nélküli hangár épületében kezdte munkáját, nem zavarták a körülmények, tudta, hogy nagy szükség van rá. Nehezen meghatározható, hogy pontosan mi is a feladata. Ha kell pótnagymama  vagy segélyt intéz, tábort szervez, tanít, lelki támaszt nyújt. Ugyanakkor szigorú és következetes. Fáradhatatlanul harcol, hogy azok érdekei is érvényesüljenek, akik nem mindig tudnak megfelelően intézkedni a hivatalok útvesztőjében. Végtelenül önzetlen és szerény, nem is értette, hogyan és miért jelölhették kollégái erre a díjra. Saját tapasztalatán keresztül értette meg, mennyire fontos, hogy nehéz helyzetben legyen kihez fordulni, aki segít eligazodni az ügyintézésben, és akinek van egy-egy jó tanácsa, kedves szava.  Katalin ugyanis egyedül neveli  epilepsziás értelmi sérült lányát, az ő cseperedése közben született meg az elhatározás benne, hogy minden erejével azon lesz,  másoknak könnyebbé tegye a rögös utat.  Munkája és két saját gyereke mellett nevelőszülőként még 10 gyerek számára biztosított meleg otthont. Bármilyen patetikusan is hangzik, egyetlen hatékony eszköze van,  legyen szó a családjáról vagy a klienseiről, megingathatatlanul tud szeretni.