Ilona kezdetben óvónőként, majd 23 évig gyógypedagógusként dolgozott. Öt évig vezetett átmeneti otthont Orosházán. 2006 óta a tatabányai Szent Borbála Kórház szociális munkása. Kollégái szerint az ő empatikus, mindenkihez odaforduló, nyitott személyisége meghatározza a közös munkát az osztályokon. Tevékenysége egyfajta hidat képez a kórház és a külső intézmények között. Az motiválja, hogy minden hozzáforduló, nehéz helyzetben levő betegnek megnyugtató megoldást találjon problémájára. Munkája mellett helyi vezetője a kórházi önkéntességi mozgalomnak. Önkéntesei többnyire olyan fiatalokból állnak, akik szeretnék kipróbálni magukat, illetve választ keresnek arra, jó irányba indultak-e el a pályaválasztás során, valamint olyan idősebb, munkahelyen már nem aktív emberekből, akiket még hajt a tettvágy, hogy valahol segíthessenek. A beteg gyerekek, de a felnőttek is örömmel veszik a segíteni vágyók közeledését, mesét olvasnak, játszanak, sétálnak együtt, hogy gyorsabban teljen az idő a gyógyulásig. Ilona egyfajta motorként tréningeket, foglalkozásokat tart az önkénteseknek, hogy még hatékonyabb legyen a közös munka és még mélyebb a kapcsolatuk egymással.