Katalin a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház fül-orr-gégészeti ambulanciáján látja el betegeit. A gyógyításban fontosnak tartja, hogy a testi tünetek mögött az egész embert meglássa, szociális- és családi hátterét ismerje, lelki állapotát is figyelembe vegye. Katalin szerint fontos, hogy beszélgessen a páciensekkel, mert sokszor egy elejtett mondat is sokat segít megérteni és diagnosztizálni a betegséget. Lelkiismeretessége belülről fakad, így addig megy egy-egy rejtélyes eset után, amíg megnyugvó választ nem kap. Ikrei születése óta nem operál, „csak” a járóbeteg szakrendelésen tevékenykedik a megyei kórházban, Katalin azonban nem tart attól, hogy ettől megtörik szakmai karrierje: nagy álma, hogy ha gyermekei nagyobbak lesznek, allergológus szakvizsgát is tegyen. Boldog és kiteljesedett életet élhet, hiszen szenvedélyére, a gyógyításra, és két gyönyörű gyermekére is marad ideje.