Wágner Adrienn

Ha egy instrukció nem válik be, másikat kell kitalálni

Tanítványai nem megfelelni, teljesíteni, szépen énekelni akarnak,  hanem „csak” énekelnek, örömből. A szívből éneklés szép eredményeket is hoz, van, aki népdalversenyt nyer, konzervatóriumban tanul tovább vagy külföldi koncerteken fellépve képviseli az iskolát. A zene számukra nem csupán tantárgy, hanem egyben az önkifejezés eszköze is. A fiatal énektanárnőt tulajdonképpen kisfia indította ebbe az irányba. Matyi kétéves koráig lassabban fejlődött ugyan, de szülei nem tudták, hogy a probléma összetett.  Azonban egyértelművé vált, hogy oxigénhiányból eredő agykárosodása van, ami alapjaiban változtatta meg a család életét. Vizsgálatok, fejlesztések, konzultációk tömkelege követte egymást, a szülők gyakran erőn felüli küzdelme azért, hogy visszakaphassák korábbi életüket. Adrienn lassanként szembenézett az új helyzettel, és elfogadta, hogy az ő hétköznapjaik mások, mint ahogy azt korábban elképzelte. Megértette, mennyire fontos megtalálnia azokat a tevékenységeket, kapaszkodókat, melyek segítenek túlélni a nehéz élethelyzetet, túllépni saját korlátainkat.  A Pannonhalmi Bencés Gimnázium olyan hely számára, ahol adhat magából, ugyanakkor töltekezhet, egyensúlyba kerülhet. Matyitól fontos tanítást kapott, azt vallja, ha a tanítvány egy instrukció alapján nem tud valamit megcsinálni, akkor másképp kell megközelíteni a feladatot és működni fog. A recept bevált, a bencés diákok életigenlő, végtelenül kedves és humoros zenetanáruk hatására új szemüvegen keresztül tekintenek a zenére és talán önmagukra, hivatásukra is.