„Egy más nő néz rám a tükörből, aki tudja, hogy az élet: lehetőség”

Tóth Hajnit, az orosházi kórház főnővér Aranyanyuját nem volt könnyű elérnem, bármilyen napszakban próbálkoztam. Ha épp nem ült nyakig a munkában, akkor egy kedves beteggel beszélgetett, vagy hallottam cipője sűrű kopogását, ahogy rohan egyik kórteremből a másikba. Abban maradtunk, a hétvége lazább, nem adjuk fel a reményt, és beszélni fogunk.

Azt tudom, hogy a hétköznapokban nincs megállás, hétvégén sikerül azért átadnod magad a lazulásnak?

Éppen most fejeztünk be Panni lányommal 96 palacsintát, nagy izgalomban vagyok, jönnek a magnás barátaink /Magna Cum Laude rajongók - a szerk./, ilyen napokon ünneplőbe öltözik a lelkem, az epres-tejszínes és a rántott velős palacsinta mellé egy kicsit a szívemet is felszolgálom. Hagyományos vidéki vendéglátó vagyok, nekem fontos, hogy a hozzánk érkező vendég megnyalja a tíz ujját.

Közös vonása az Aranyanyuknak, hogy napjaik nagy részében másokért élnek és ez még örömet is okoz nekik…

Fontos, hogy magam is töltődjek abból, hogy adok másoknak, máskülönben nem tudnám nap mint nap újrakezdeni. Minden nap 3 óra 50-kor csörög a vekker, télen ez sötét éjszakát jelent. Reggel nem is találkozom a kislányommal, a férjem indítja őt útnak. Ezeket a hétköznapi áldozatokat mind mérlegre kellett tennem, amikor a hivatásomat választottam. De megérte.

Soha nem akartál váltani?

Tavaly megbízott ápolási igazgató lettem, ami nagyon nagy megtiszteltetés és kihívás volt számomra. Csak úgy vállaltam el, ha az osztály életében is részt vehetek, nélkülük nem ért volna semmit az egész. Embert és családot próbáló idők voltak, de úgy érzem és a visszajelzések is azt mutatják, jól vettem az akadályt. Végül az égiek másképp szerették volna, visszaterelt az élet az eredeti vágányra, de ez a lehetőség rádöbbentett, hogy engem a jóisten is főnővérnek teremtett. Visszatérni az osztályra a betegeimhez, minden hétköznapi nehézség ellenére, igazi hazatalálás volt számomra.

Van olyan személyes történeted, amit megosztanál velünk és egy betegedhez kötődik?

Számtalan ilyen történetem van… soha nem fogom például elfelejteni, amikor egy idős bácsi egy este maga mellé ültetett és elmondta, hogy a „Jaj, de szép kék szeme van magának” a kedvenc nótája, szeretné még egyszer meghallgatni, segítsek ebben neki. Feküdt a sötétben, fogtam a kezét és halkan belekezdtem a nótába, miközben potyogtak a könnyeim. Néhány nap múlva végleg elköszöntünk tőle, és nagyon boldog voltam, hogy részese lehettem az utolsó kívánságának. Ennél vidámabb, de szintén nagyon megható jelenet volt számomra, amikor a nemrégiben megrendezésre került békéscsabai Richter Egészségvároson jelen voltam, mint meghívott Aranyanyu, és a beszélgetés végén odajött hozzám egy idős házaspár, hogy évekkel ezelőtt a néni az én betegem volt. Amikor megtudták, hogy itt találkozhatnak velem, megszervezték, hogy eljöhessenek egy köszönés erejéig. Mindig meglep és csodálattal tölt el, ha látom, hogy egy kedves szó egy életen át elkíséri a pácienseket.

Milyen volt a Richter Egészségvároson újra találkozni az Aranyanyu gálán megismert arcokkal, zsűritaggal?

Egy magamfajta vidéki lánynak az egész Aranyanyu mesekirálylányos csoda. Ültem a színpadon Nagy Timivel és Beke Zsuzsival (Nagy Tímea vívó, olimpikon, az Aranyanyu zsűritagja, Beke Zsuzsa a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője) és újraéltem az Aranyanyu Gálát. Külön boldogság volt, hogy a kislányom az első sorból figyelt csillogó szemmel és azt mondta: „nagyon büszke vagyok rád, anya!”. Sajnos anno a Gálára, ahol díjat átvettem, nem tudtam őt magammal vinni, de most kárpótoltam ezért.

Mindig hallom a boldog izgatottságot a hangodon, ha az Aranyanyu díjról beszélgetünk. Meg tudnád fogalmazni, mit jelent ez az elismerés számodra?

Hú, talán az lehet ebben akadály, ha nem találom az ehhez méltó szavakat. Nekem valóban az életemet változtatta meg az Aranyanyuság. Előtte nem tudtam szeretni magam. Mindig arra fókuszáltam, mi nem sikerül, hogy nézek ki. Ezzel az elismeréssel a szemléletemet tudtam megváltoztatni, hogy elhiggyem értékes és szerethető vagyok. Egy más nő néz rám a tükörből, aki tudja, hogy az élet: lehetőség. Meg kell ragadni!

És megragadod?

Igen, a magamba vetett hit és bizonyosság új lehetőségeket hozott. Például készítettem egy előadást „Főnővérnek lenni” címmel, és ezt elküldtem pályázatként a 800 fő részvételével ősszel megrendezésre kerülő Tudományos Kongresszusra. Beválasztottak azok közé, akik az előadásukat előadhatják a szakmai közönség előtt. Nem kétség, hogy az Aranyanyu nélkül soha nem küldtem volna el a pályázatom.

Ezt nevezem igazi sikertörténetnek! Lámpaláz és hasonlók?

Egyelőre némi üröm is vegyül az örömbe, mivel nem tudom megfinanszírozni a 3 napos esemény részvételi díját. Próbálok mindent megmozgatni, de elfogadom, ha a sors más utat szán nekem.

Sok sikert kívánva elköszöntem Hajnitól, de egész nap ő járt a fejemben. Az Aranyanyu csapata összedugta fejét és egy emberként döntöttünk: nem hagyjuk magára Aranyanyunkat ebben a helyzetben. Hajni, itt is üzenjük, mindenképp ott leszel a Kongresszuson, és Panni lányod mellett mi is nagyon büszkék vagyunk rád!