Egy hétszázötven gyerekes Aranyanyu cseppet sem átlagos hétköznapja
Börcsök Klára gyermekvédő-szociális munkás Derecskéről nem csak a 750 „gyereke” számára jelenti a biztonságot, egy kicsit mind úgy vagyunk vele, mint hideg napokon egy melegen duruzsoló kályhával: melegséggel eltöltő, szeretetteli, boldog érzés a közelében lenni.
Ismerjétek meg ti is ezt a jóságos Aranyanyut!
Ha a reggel ügyelettel kezdődik, akkor az udvaron „szondázom” milyen hangulatban vannak a gyerekek. Lehet, hogy nem sikerül mind a több száz gyereket megszólítani, de igyekszem figyelemmel kísérni őket.
Az órák közti szünetek ideálisak az együttlétre, ezért a folyosón jövök-megyek, hogy találkozzak a gyerekekkel. Szükség esetén szívesen adok kölcsön körzőt, vonalzót, hogy ne ezen múljon az órai munka, és persze beszélgetek, beszélgetek, amennyit csak lehet velük.
Akinek lyukasórája van, azokkal gyakran vagyok a könyvtárban. Nagyon sok gyereket megtanítottam az évek folyamán a Rummikub-ra, a szerintem legjobb „esélyegyenlőségi” játékra: mindenki meg tudja tanulni és nyerni is tud vele, így rengeteg sikerélményt ad. Akik megtanulták, versenyt űznek abból, hogy engem legyőzzenek, engem pedig nagyon boldoggá tesznek ezzel.
Gyakran megbeszélünk egy-egy esetet a tanárokkal, igyekszem a segítségükre lenni, mert úgy gondolom, ha sokan összeadjuk az erőnket egy gyerekért, egy ügyért, abból csak jó sülhet ki. Sokat tanulunk egymástól.
A szobámban gyakran tartunk „susmorgást”, de itt szoktam találkozni a szülőkkel is. Szeretnek a gyerekek benn lenni nálam: a „csak” beszélgetésen túl van, aki eszik, van, aki tanul, és van, aki csak szeret benn ücsörögni…
Minden második szünetben az iskolarádió ici-pici helyiségében vagyunk, legtöbbször nagyon sokan, mert ennek működtetését is vállaltam. Itt a gyerekek által választott zenéket sugározzuk és fontos iskolai híreket is bemondunk. A különböző képességű gyerekek itt teljes elfogadásban és egymást segítve tevékenykednek. A mostani nyolcadikosok nevelik ki az új nemzedéket, akik szeptembertől majd a helyükbe lépnek, addig „gyakornokok”.
Minden délutánomat a tanulószobán töltöm a felső tagozatosokkal. 32 gyerek 11 osztályból, ennyien járnak a tanulószobára, sokuknak közülük nehezen megy a tanulás. Van, hogy egyik asztalnál Kanada földrajzát tanulmányozzuk, egy másiknál fizikából az emelőkarról tanulunk, majd kémiából egy harmadik csapattal az atomokról próbálunk valamit elsajátítani. Tanulás mellett jut idő kis játékra: foci az udvaron, kártya, sakk, társasjáték, vagy internetezés.
Az adminisztráció a nap végére marad, ekkorra alaposan elfáradok, de mivel a helyemen vagyok, és sok szeretetet kapok a gyerekektől, hamar tudok regenerálódni is.