Filmbe illő jelenet

Örömmel megosztom veletek a történetemet, mert valóban mókás történet volt és olyan igazi filmbe illő jelenetnek tűnt - így utólag visszagondolva.

Nem tudom, hogy volt-e valaki már olyan helyzetben, hogy úgy érezte, egy igaz mese főszereplője? Igaz, ez a mese velem 2013-ban történt, de nagyon meghatározó volt az életemben.

Októberben egy kedves szegedi csapattal volt egész napos képzésünk az általam vezetett Pek-torna pedagógus továbbképzésen. Késő délután siettem vissza Szegedről, mert másnap Budapesten várt a szintén lelkes pesti Pek-tornás csoport. A telefonom ilyenkor néma üzemmódban működik, de aki keres, azt vissza szoktam hívni. Így történt ez most is.

Bevallom, elég fáradt voltam már és hetente többször kapok kéretlen hívásokat. Nem figyeltem a kedves hangon bemutatkozó hölgy nevére és a titulusára sem, mert közben pakoltam a tornaeszközöket. A hanglejtése azonban olyan volt, hogy én azért szokásomtól eltérő udvariatlan stílusban közöltem, hogy nagyon kérem, hagyjon engem békén, mert nem akarok sem edénybemutatóra elmenni, biztosításom is van már, utazásra meg az elkövetkezendő hónapokban nincs alkalmam. Mérgesen letettem a telefont, de a hölgy némi taktikát váltva újra visszahívott.

- Mond Önnek valamit D. B. K- neve?

- Igen. - mondtam még mindig elég durcásan.

- …és S. G. neve?

- Igen. - válaszoltam már az előzőekhez képest szelídebben.

- Önt jelölték egy díjra… - és a kedves hangú hölgy  újból nekilátott, hogy nekem is türelmesen elmondja azt, amit rajtam kívül  már több száz embernek elmondott:

„A Richter Aranyanyu Díjat 2011-ben hívta életre Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu-könyvek szerzője és a Richter Gedeon Nyrt. A Magyarországon egyedülálló kezdeményezés célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. A díjat olyan nőknek ítéljük oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, és munkájuk nélkülözhetetlen. Olyan nőket szeretnénk jutalmazni, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat úgy gondoskodva rólunk, mint a saját édesanyánk. Köztünk élő hősnőket keresünk, akik nap mint nap sokat tesznek értünk, családjainkért és közösségeinkért…”

Én pedig a vonal túl oldalán úgy, mint a filmekben, csak csúsztam le szégyenemben a fal mellett és vártam a kellő pillanatot, hogy elnézést kérhessek a neveletlen viselkedésemért.

Több hét telt el várakozással, mire megtudtam azt, hogy benne vagyok a 12 döntősben. Igaz, kicsit öszvérként szerepeltem, mert nem tudták eldönteni, hogy a pedagógus, vagy az egészségügyi dolgozó szakmában dolgozók kategóriájába tegyenek engem, mivel az oktatás mellett az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány munkatársaként 1999-óta dolgozom a SOTE II-es számú Gyermekklinikáján.

Nagyon nagy boldogság és elismerés volt számomra az, hogy végül is 2013. november 22-én átvehettem a Richter Aranyanyu Díjat.

Ezúton köszönöm mindenkinek a bizalmát, a szeretetét és a belém vetett hitét!