Gabriella életkedvet varázsol

Csoda-e, ha egy gyógytornászról az elragadtatás hangján főként a 80 év felettiek beszélnek? Még akkor is, ha napi munkájában - szakmájából adódóan - szinte minden korosztállyal, de főként lábadozó középkorúakkal foglalkozik.

Láttam, amint súlyos térdsérüléséből felépülő barátomat oly sok humorral és szeretettel "kényszerítette" arra, hogy (izmok és szalagok erősítése mellett) teljes életformaváltásba kezdjen, megelőzendő a nagyobb bajt. Szívbeteg csoportjába ugyanis főként olyan emberek járnak, hétről hétre, dacolva a korai kezdés, a reggeli utazás nehézségeivel, akik már drámai módon átestek valamilyen komolyabb szívbetegségen. Ne akarjon ebbe a csoportba kerülni, tanácsolta barátomnak, aki azóta megszállottan követi minden (mosollyal fűszerezett) utasítását, hiszen attól fél leginkább, nehogy kiessen a rohanó, aktív életet élők köréből.

Különös, hogy éppen egy gyógytornász ébresztette rá önnön egészsége fontosságára, arra, hogy vissza kell fognia magát. Miért valóságos csoda mégis, hogy éppen a legelesettebbek, a már nagyon idősek rajonganak érte feltétlen odaadással? Mert Gabi olyasmit tud (és alkalmaz), amit nagyon kevesek tudnak és mernek cselekedni. Humorral átszőtt cinkosságával, csibészes derűjével szinte életre kelti a mozdulni alig tudót. Megérzik áradó szeretetét, amivel segíteni akar és tud. Azt hiszem, ez az igazi csoda.

Az életről már-már lemondó, begubózó idős embert visszarántja a bizakodók közösségébe. Személye halál elleni gyógyír, holott nem csinál semmi rendkívülit. Egyszerűen elhiszik neki, hogy élni és remélni jó, mi több - érdemes. Gabriella ugyanis nem csupán tornáztatja az elhasználódott, megfáradt izmokat, de életet, életkedvet varázsol azoknak a mindennapjaiba is, akik legszívesebben már végleg magukba fordulnának. Mondhatnám úgy is, a lelküket, a szívüket tornáztatja. Szeretetre ébreszti, megfiatalítja őket. Ilyenkor cinkosan rájuk mosolyog: "no, ugye, hogy sikerült!"