Egerszegi Sándornét, mindannyiunk Ica nénijét a főnöke jelölte a Richter Aranyanyu Díjra.
Szabó Béla, a Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet vezetője egy idei beszélgetéskor elmondta, mérhetetlen hálát érez, hogy az 5. születésnap alkalmából létrejött a negyedik kategória, mellyel a szociális területen dolgozókat szeretnénk díjazni.
Ők azok, akik a legkeményebb munkát végzik a segítő szakmák közül és akik egész biztosan nem az anyagi megbecsülés miatt választják hivatásukat.
Szeptember 15-ig várjuk a jelöléseket, hogy megmutathassuk őket és munkájukat!
Egerszegi Sándorné 1953-ban született. Végzettsége szerint pedagógus, hittanár, szociálpedagógus. A Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthonban fejlesztő pedagógusként dolgozik.
Nagyon nagy szeretettel, empátiával és odaadással végzi a munkáját. Sérült emberekkel dolgozik nap mint nap, és nem csak a munkáját végzi, hanem segíti, támogatja, beragyogja ezeknek az embereknek az életét. Szereti a gondozottakat. A saját szabadidejét is odaáldozva felkészíti őket versenyekre, elkíséri őket és a háttérben szorít azoknak, akiknek nincs más, aki drukkoljon értük. Majd a verseny végén boldogan hív, hogy hány arany, ezüst, és bronz az aznapi „termés”.
A szociális szférának ebben a szegmensében sokan kiégnek néhány év után, Ő újra és újra tele van energiával, tervekkel, célokkal, feladatokkal, fáradhatatlan. Magyarországon úttörő módon kezdte meg egy jelnyelvi kórus létrehozását. Ő a Gaudete jelnyelvi kórus vezetője. Azokat, akik siket-némák és nem hallják a zenét, a dalt, megtanította a szemükkel „hallani” és kézjelekkel énekelni. Jelnyelvvel „énekelnek”, és ezzel sok-sok fellépésen sikerült már könnyeket csalni épek és sérültek szemébe.
Az intézet lakói korosztályilag 24 évestől elhalálozásig vannak. Egy részük, azért mert elhagyták őket, vagy a szüleik már nem élnek, egy másik részük azért, mert a mindennapi gondozási feladatokat a körülmények nem tették lehetővé a családok számára. Ezért intézményi keretek között biztosítják hozzátartozójuknak a gondozást, miközben látogatják, és időnként hazaviszik őket.
Ica néni a pótanyukája ezeknek az embereknek, akik nagyon szeretik Őt. Ez ad Neki újra és újra energiát, kedvet, kitartást a velük való foglalkozáshoz.