Sokan kérdezitek, milyen jelölést érdemes küldeni, a több száz ajánlás közül ki válik esélyessé a Richter Aranyanyu Díjra. Kétség kívül van egy szubjektív, megfogalmazhatatlan tényező: elolvassuk a történetet és érezzük, hogy ő különleges, megvan benne az a bizonyos Aranyanyu faktor. A leghasznosabb tanács az lehet tőlünk, hogy írásotok legyen személyes és konkrét történeten keresztül mutassa be a ti Aranyanyutokat. Könnyítésképpen az elkövetkező hetekben megosztjuk veletek azokat az írásokat, amelyeket a díjazott Richter Aranyanyukról küldtek egykor jelölőik. Ma Vigyikánné Horák Andreát, a 2011-es év egyik pedagógus díjazottját ismerhetitek meg, ahogyan őt a jelölője látta.
Vigyikánné Horák Andrea egy olyan pedagógusnő, aki odaadásáról, segítőkészségéről és legfőképpen önzetlenségéről híres. Kétségkívül a legjobb tanár a gimnáziumban. Amikor az iskolámba kerültem, teljesen idegen volt a hely, a környezet és elveszettnek éreztem magam. Majd amikor a legnagyobb szükségem volt segítségre ő volt az első, aki szívesen jött, eligazított, tanácsokkal látott el. Abban a pillanatban elnyerte a szeretetemet, segített minél előbb és könnyebben megszeretni az iskolát. Mindig ez volt és lesz is a célja: a suli jövője. Sokszor került már olyan helyzetbe ez a hely, amiből mindenki azt hitte, hogy nincs visszaút. Aztán jött egy hősnő, aki mindenben meglátta a jót és tudta, hogy merre tovább. Versenyeket rendezett, fesztiválokat és különböző tematikus napokat és mindig csak egy célt tekintve: gondoskodni rólunk. Arról nem is beszélve, hogy mind remekül sikerült, ezzel biztonságot nyújtott a közösségünknek. Tulajdonságai közül az önzetlensége a legkiemelkedőbb. Ez akkor nyilvánult meg leginkább, mikor több diákjának is segítségére sietett. Többek között volt egy olyan tanulója, akinek szenvedélye a sport (pontosabban a kosárlabda), majd egy szerencsétlenül végződött edzése során trombózist kapott jobb lábában és ennek következtében amputálni kellett a lábfejét. Ő ott termett, és szerette volna megadni neki a legnagyobb esélyt arra, hogy a kosárlabda továbbá is szenvedélye maradhasson egy sportoláshoz is használható protézis segítségéve Hatalmas jótékonysági rendezvényt szervezett, rengeteg fellépővel, színes programokkal, egy város szintű videoklip forgatással és megannyi segítővel. Ezt az eseményt, Önzetlenség napja névre keresztelték, mely nagyon sok érdeklődőt és segíteni vágyót vonzott a helyszínre. Sikerült. Egy osztály, egy iskola, egy város fogott össze a diáktársunkért és mindezt neki köszönhetjük. Szerintem joggal mondhatjuk el róla, hogy ő a mi Aranyanyunk. Egy igazi hős!