Levelet kaptunk

Drága Gabi!

Bár nem vagyok egy "csendes gyerek", tegnap mégis talán megszeppentem és elmaradt, mit nagyon szerettem volna... megölelni, "megszorongatni" és megköszönni. Megköszönni Neked (és a többieknek) azt a munkát amit a háttérben teszel azért, hogy ezek az emberek (Aranyanyuk) -talán egyszer az életükben - olyan megbecsülésben részesüljenek, ami felemeli Őket és felemel minket, akik látjuk az életüket, ismerjük -vagy legalább ismerni véljük- a lelküket.

Köszönöm, hála, köszönöm! Mily elcsépelt szavak néha, de még sincs más, vagyis személyesen lenne, egy NAGYÖLELÉS (direkt egyben írva)!

Fényképész vagyok, így az elmúlt 14 évben megszámlálhatatlan rendezvényen voltam. Ez ebben a levélben csak egy dolog miatt érdekes, hogy megindokoljam, miért gondolom magam hitelesnek, ha azt mondom, a tegnapi gála ELKÉPESZTŐ és ELKÉPESZTŐEN PROFI volt. Ha leülnék és órákat töltenék azzal, hogy hibát keressek, akkor se találnék... és persze, attól még lehet, hogy Te tudsz róla, de én, mint vendég nem láttam, így az nincs.

A profizmus már az első pillanattól érezhető volt, ahogy akkor még ismeretlenül felhívtál, majd egy hét múlva Nicot, majd a gépezet ahogy beindult, újabb profikkal mint Olgi és a fiúk, majd a leveleid, a meghívók, a levél amiben a parkolót írjátok egy térképpel, miben jelölitek, hogy merre egyirányú az utca (elképesztő figyelmesség!), és a helyszínen minden. Az ajtón való belépéstől kezdve, ahol a végtelenül kedves, aznap szülinapos (elnézést nem tudom a nevét) cuki hölgy fogad, a "terelgetésen", fotózáson, tájékoztatáson, díszítésen, látványképen és mindenen át.... Felemelő, profi, tökéletes. (a Nem Adom Fel csapatról már nem is beszélve)

Látszik az az elképesztően sok munka, ami mögötte van, és legfőképpen az látszik, hogy ez a munka nem munka, hanem szerelem. És ahogy egy boldog gyermeken is látszik, ha szerelemgyerek, úgy az Aranyanyu Díjról is ugyanez elmondható, egy boldog szerelemgyerek!

Remélem létezik egy belső díj, amit minden évben kiosztotok egymásnak, vagy ha nincs, akkor javasolnám, jövőre legyen egy új kategória az Aranyanyukat Aranyanyuvá tevő Aranyanyuk kategóriája és ünnepeljünk meg Titeket is! Téged Gabi, Rácz Zsuzsát, Békéssy Olgit, Pál Ildit, Beke Zsuzsát, a zsűri összes tagját, Jakupcsek Gabit és még sorolhatnálak Titeket. ...viszont Nektek minden évben nyernetek kell! :)

Szívmelengető az is, ahogy egy akkora cég mint a Richter, "veszi a fáradtságot" -időt, energiát, pénzt és humánerőforrást- és beáll egy ilyen társadalmi cél mögé, és a díj által másképp is felelősséget vállal a nőkért. A nőkért, mint intézményért.

Húúú, remélem e néhány sor után nem tűnök flúgosnak, még akkor sem, ha kissé elvittek az érzelmeim és le is írtam őket. :)))

Hatása alatt vagyok, nem tagadom. Hatása alatt vagyok úgy, hogy "csak" jelölő vagyok és "csak" (hangsúlyoznám az idézőjeleket) vendég voltam a gálán, hát el sem tudom képzelni mit érezhet Nico... vagyis talán egy kicsit, hiszen most sírta végig a Híradót az RTL-en, de a hajnalt is azért, mert akkor fogta fel... :))

Ti, és ez a díj kellett ahhoz, hogy egyszer az életben (eddig) talán elhiszi, hogy nem, amit csinál az nem átlagos, nem elhanyagolható és igen, csodálatos!!!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Nem tudom tudjátok-e, hogy mit okoztok, adtok ezeknek az embereknek, de ha nem, akkor ha kell, minden nap elmondom, elmesélem Nektek, csak szóljatok! :)))

És ha valamivel tudnám viszonozni ezt a sok jót, keress, keressetek bátran!

Lélekből ölel Téged/Titeket: Szandi

...és igen, ilyenkor elhiszi az ember lánya, hogy van remény! A Világ jó, a szeretet akkor is utat tör, ha néha minden reménytelen