Megállítani egy kicsit az időt…

Dr. Kelemen Edit, 2012-es év  Richter Aranyanyuja, kecskeméti gyermekgyógyász főorvos kapta meg az Astellas közönségdíját, és ezzel Az év orvosa pályázat első helyezettje lett. A koraszülött intenzív osztályt vezető neonatológussal utoljára tavaly beszélgettünk sikereiről, Az Aranyanyu és a Hegylakó című interjúnkban. Most ismét felhívtuk, hogy gratuláljunk neki.

Amikor azt mondtam előzetesen, hogy szeretnénk Veled a féle sztárinterjút csinálni, azonnal kérted, hogy ne hozzalak már zavarba! Szabadkoztál, hogy te igazán semmi rendkívülit nem tettél. Mintha csak valami véletlen történt volna. Mikor fogsz tudni majd tényleg örülni a sikerednek?

Ez nem álszerénység, tényleg szorongok egy kicsit. Én mind a 112 jelölt történetét elolvastam, és olyan fantasztikusak voltak köztük, hogy ma sem hiszem még el, hogy pont én kaptam ezt a díjat. Két kollégámat fel is hívtam, egy szombathelyi gyermekhematológus-onkológust és egy budapesti onkológust, hogy gratuláljak nekik, nálam ők lettek a győztesek.

Megint másokról beszélsz…

Mert én nem tartom rendkívülinek, amit csinálok, csak tesszük a dolgunkat. Ők mégis csak a legfélelmetesebbnek tartott betegséggel küzdenek, nap, mint nap. Persze nagyon jól esett a sok gratuláció, egész nap jöttek a telefonok, sms-ek a betegeimtől, miután megkaptam a díjat. A kórház főigazgatója és a nővér kollégák nagy csokorral vártak hétfőn, én pedig péntekre hívtam meg őket egy kis hidegtálas beszélgetésre. Ez volt a mi ünneplésünk, megállítottuk egy kicsit az időt.

Most mégis próbáljuk meg azt a sztárinterjút, hadd ünnepeljünk kicsit mi is Téged, és hadd tegyem fel azokat a kérdéseket, amelyet valamennyi újra felkeresett Aranyanyunktól tervezünk megkérdezni! Ha visszagondolsz az elmúlt évedre, minek örültél a legjobban?

Az egyik legfrissebb ajándék jut most eszembe, pont az Astellas díj kapcsán. Egy kisfiútól, Zsombortól kaptam, aki most 8 éves, és koraszülöttként a betegem volt. Az ikertestvére sajnos a karjaimban halt meg. Rajzolt nekem egy képet, amin a dobogó legfelső fokán álok, a kedvenc, fekete-fehér pöttyös ruhámban. A képen egyébként a testvére is szerepelt.

Az elmúlt évedben mitől voltál szomorú, netán elkeseredett?

Mindig az bosszant a legjobban, ha nem működik igazán jól a betegellátási rendszerünk, a szakemberek közti együttműködés, és kicsit elvész a beteg köztünk. Szeretném, ha sokkal szorosabb kapcsolatunk lenne a szülészekkel és ha már a terhességgondozásnál kezdődne a szoros, intim, bizalmi orvos-beteg kapcsolat.

Melyik volt az elmúlt éved legjobb találkozása?

A Richter Aranyanyu gálán volt. Amikor a díjat kaptam 2012-ben, nem vittem magammal a gyerekeimet, amit utólag nagyon sajnáltam, ezért a tavalyi meghívásra már a családdal jöttünk. Amikor a 6 éves büszke kisfiam odaszólt Börcsök Klára 19 éves nagyfiának, hogy „nekem Aranyanyukám van ám!”, és ő mosolyogva visszaszólt, hogy „nekem is”, azt nagyon szerettem!

Elmúlt éved legnagyobb élménye, amit a magadra fordított időben kaptál?

Most tanulok síelni, nagyon izgalmas. Harmadszor próbálkoztam most, egyelőre még az életemért küzdök, de egyre jobban élvezem. Olvasni is nagyon szeretek, igaz csak éjjel tudok, általában este 11 és 12 között. Utoljára Miklya Anna kortárs prózáját szerettem nagyon, az Eloldozás-t és az Eső-t. Igazi női próza mindkettő. De Umberto Eco Prágai temetője is nagy élmény volt. Amúgy mindenevő vagyok, Ken Follettet is olvasok néha.

Mi az idei év vagy a jövő nagy álma, kihívása?

Régóta tervezzük már a www.hiroskoraszulottekert.org weboldalunk beindítását, ahol néhány dolog már olvasható ugyan, de még nem dübörgünk. És dolgozunk egy fejlesztésen is nagyon, ami óriási dolog lesz nekünk, ha megszületik, de egyelőre nem árulhatok el róla részleteket. Maradjunk annyiban, hogy az inkubátorok kétségtelenül nagyon ingerszegény jellegén szeretnénk változtatni…Ha elkészülünk vele, elsők között lesztek, akik tudni fogtok róla!