Mert a kétségbeesett szülőkhöz úgy tud szólni, hogy eloszlik a pánik

„ Az elmúlt hetekben többen megkérdezték tőlem, miért jelöltük a mi Kati doktor néninket a Richter Aranyanyu Díjra. Íme néhány érv a sok közül:

- mert egyszer, egy „diás” karácsonyon zokogva azt mondta, minden alkalommal belehal, amikor egy családdal közölnie kell gyermekük diabéteszét
- mert Árpád fia oroszlánnak öltözik, ha éppen arra van szükség, mert Attila fia mindig ott van, ahol a kiskaticáknak segítség kell, mert a férje ebédet főz mintegy 50   diás családnak, mert a testvére táncolni vagy éppen gyöngyöt fűzni tanítja a gyerekeinket

 - mert feláll a kispadról Attila fia vízilabda meccsén, ha telefonon hívjuk, és lemarad a gólról

- mert a kétségbeesett szülőhöz úgy tud szólni, hogy eloszlik a pánik
- mert ha veszélyt érez egy gyermek körül, tűzön-vízen keresztül, falakat lebontva, azonnal lép
- mert „purcogós” puszit ad a kiskaticáknak, hogy felejtsék a szurkálások fájdalmát

- mert megáll a nagykaticáknál és lelket gyógyít, ha „beüt” a kamaszkor

- mert a 900 grammal született kisbetegével minden évben közösen fújnak el egy szülinapi gyertyát az intenzív osztályon, immár tizenhárom éve
- mert másfél évtizede, minden nyáron egy hetet - hétfő reggeltől péntek estig - a gyerekeinkkel tölt az edukációs nyári táborokban, nappal tanít, csillámtetkót ragaszt, táncol a hatévesekkel – éjszaka őrzi az álmukat és a vércukor értékeiket,
- mert ott van az ovikban, sulikban, ha oktatni kell
- mert mire másnak elkezdődik a reggel, ő már túl van a pogácsasütésen és egy nyelvórán
- mert büszkék vagyunk arra, hogy mellettünk és megannyi feladat mellett tavaly megvédte a PhD-ját,

- mert tegnapelőtt átölelte egy halmozottan sérült, diabéteszes betege és mosolyogva azt mondta, „ma” (mama).

Nos, ezért.