Mi lenne, ha...
Kovács Nikoletta Aranyanyu, kirobbanó energiabomba, a Kontyfa Iskola igazgatóhelyettese, és az Aranycippelő blog írója azon töpreng, hogyan lenne, ha őt nem jelölték volna 2016-ban a díjra.
Még belegondolni sem szeretnénk...
Lássuk, mit adott Niconak a Richter Aranyanyu Díj:
"Ha most lennénk 2016. november 9-én, akkor kevesebb lennék egy csodás estével, aminek részese lehet az anyukám, a bátyám (apukám helyett apukám volt egy pillanatra), a csodás jelölőm, s egy csodás barát.
Kevesebb lennék egy hatalmas öleléssel, azokkal a percekkel, amit a boldogság eufórikus pillanatai okoztak, a megkapott ölelésekkel, az azóta adott rengeteg interjúval, fellépéssel, nem utolsó sorban egy aranycipellővel.
Kevesebb lennék a zokogásokkal, amit az átélt folyamat örömei, boldogságai okoztak, a november 11-e reggelével, amikor végig sírtam a reggelt a boldogságtól, s a következő pillanatban az ágyon ugrálva kiabáltam, hogy Aranyanyu lettem.
Kevesebb lennék sok-sok baráti gratulációval, üzenettel, dagadó mellű emberekkel, akik elmondják magukról, hogy ismernek egy Aranyanyut.
Kevesebb lennék ezzel a mondattal „Figyelem magát régóta, s úgy döntöttem, ha maga itt van, akkor jó helye lesz itt az unokámnak.”
Kevesebb lennék, azokkal az Aranyanyu Klub tagokkal, akiket összeköt valami, ami megfoghatatlan, elmondhatatlan, de nagyon jó. Egy erő, amit akkor érez az ember, ha köztük van.
Kevesebb lennék egy bloggal, 135 blogbejegyzéssel, s hatalmas, sokszor önismereti munkával azon, hogy az reggelente az első legyen. Sok-sok pozitív visszajelzéssel, arról, hogy írok és dolgozom ezen.
S hát kevesebb lennék egy üvegszobrocskával, amivel reggelente összekacsintunk, szép napot kívánva egymásnak."
