Minden várat be kell venni

Sárkányt és várat épít, 43 évesen sátrazott először a Sziget fesztiválon. Nemzetközi versenyeket nyer a diákjaival és nemzetközi díjakat hoznak haza a sajátjai is. Gyerekek közt van éjjel-nappal, megszállottan. Úgy tartja, hogy velük könnyű az élet, mert a gyerekek elfogadják, hogy vannak szabályok. Bicskén él és övé a világ! Vigyikánné Horák Andreával, földrajz – történelem szakos középiskolai tanárnővel, 2012 egyik Aranyanyujával beszélgettünk arról, hogy mi történt vele az elmúlt egy évben.

Feltűnt a facebook borítóképed, amin egy iskolai tornateremben állsz gyerekek közt egy eseményen és láthatóan nagyon töröd a fejed éppen valamin. De a kép különlegessége az, hogy míg fekete-fehér, a te hajad és sálad zöld, a veled szemben álló kalapos férfi szakálla pedig vörös.

Imádom azt a képet, igen! Egy diákom készítette, megörökítve azt a tipikus pillanatot,  hogy éppen problémát oldunk meg. Résztvettünk egy Euro Direct iskolai versenyen, ahol mi Ír Napot rendeztünk a suliban, 500 gyereket megmozgatva. Innen a vörös és a zöld játéka. A férfi a férjem, aki ugyanott tanít a Fejér Megyei Vajda János Gimnáziumban és Szakközépiskolában, és akivel idén 24 éve vagyunk együtt.

Akkor nem is tudom, hogy mihez gratuláljak jobban. Az eseményhez vagy az együtt töltött negyed századhoz? Soha nem volt sok, hogy mindig együtt vagytok, még a munkában is?

Nem, sőt! Remekül együtt tudunk működni mindenben. Nem függök tőle, csak mint ahogy az Európa Kiadó énekelte, tudod, „Nem vagyok a rabja, csak egy darabja”! Az a titka, hogy engem még mindig nagyon szórakoztat a társasága.

Mikor egy éve beszélgettünk, éppen a 15 ezer pet palackból készülő Mennydörgő sárkányt építettétek a gyerekekkel, készülve az installációval a Sziget Fesztiválra, Olvastam, hogy nagy siker volt.

Igen, Mennydörgő tényleg sarkából fordította ki többek világát. Egy tucatnyi nehezebb sorsú gyereket vittünk magunkkal a fesztiválra, ráadásul öreg fejjel bevállalva, hogy magunk is sátrazunk a férjemmel. A környező kis falvakból érkező gyerekeinknek ez a nemzetköziség, amit ott megtapasztaltak az egy hét alatt, és a sárkány sikere, hatalmas élmény volt. Mennydörgőre óránként 6-700 látogató volt kíváncsi. Ezért idén tovább fejlesztjük, ismét pályáztunk a részvételre. Azon túl, hogy a sárkányt felújítjuk, megerősítjük egy kicsit, mivel az egy hét együttlét kicsit megviselte, várat is kap a sárkányunk, ahova próbatételként lehet majd bejutni. Épül a 36nm-es faváz, és köré 5 ezer palackból a többi. Ha sikerül még szponzort találnunk, az olyan fantasztikus terveink is valóra válhatnak, mint pl. hogy a váron világító led csíkok fognak felfutni, amelyet biciklivel fogunk hajtani. Szóval ez a vár megint igazi közösségi élmény lesz, ez a vágyunk.

Téged hallgatva tényleg megszállottnak és fáradhatatlannak tűnsz. Honnan van ennyi energiád?

A gyerekektől. Velük könnyű dolgozni, mert elfogadják, hogy vannak szabályok. És az egyik élmény hozza a másikat. Tavaly például csináltunk egy helloween bulit a városban, amivel sikerült annyi pénzt összegyűjtenünk, hogy minden osztály kaphatott pénzt festékre, és a gyerekek kifestették a saját termeiket. A diákönkormányzatnak jár egy nap szabadon felhasználhatóan, ezért ezt arra fordítottuk, hogy a teljes festés megvolt egy nap alatt. 13 teremben vetítették ki projektorral a srácok a kívánt képeket a falra, hogy aztán azokat megfessék. Igazi műalkotások születtek, öröm bemenni ezekbe a termekbe. Vagy ott volt a nemzetközi Euroscola verseny, amiben nyertünk egy strasbourgi utat 24 gyerekre, repülővel, 2 napra, sok csillagos szállodában. Összedugtuk a fejünket az igazgatómmal, aki mindenben támogat, és beindult az újratervezés. Elértük, hogy végül 5 napra mentünk, busszal, kevesebb csillagos szállással, de 55 diákot vittünk ki, plusz felnőtt kísérőket, ugyanabból a pénzből. Körút lett belőle, Velence, Milánó, Svájc, Strasbourg, és Prága érintésével. Felejthetetlen élmény volt mindenkinek.

És mit csinálsz a szabad idődben? Már ha érted a kérdést és van Neked olyanod.

Értem is, meg nem is. A saját gyerekeim kempóznak, az egy izgalmas küzdősport.  Idén tavasszal Magyarországon volt a Kempó VB, amin mi önkénteskedtünk, persze megint a diákjaimmal. Egy hatalmas nemzetközi versenynél rengeteg szervezési feladat adódik és mivel tudták rólunk, hogy több ezer fős Bicskedélyt már szerveztünk, felkértek minket, legyünk a segítségükre! A gyerekek sok munkáját elismertettük kötelező közösségi szociális munkaként. A mi diákjaink Húsvét hétfőn nem locsolkodni voltak, hanem a reptéren fogadták a vendégeket, biztosították a helyszíneket és nagysikerű pompom műsort adtak a verseny szünetében. Személyesen sokszorosan is megkaptam ezért a jutalmamat. A 11 éves kislányom, Vigyikán Víta (a név életet jelent, a szerk. ) világbajnok lett, a 14 éves Vince fiam ezüst érmes.  Nagyon büszke vagyok rájuk.

És mikor vagy egyedül? Olyan létezik?

Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de mostanra itt Bicskén minket tényleg mindenki ismer. Ezért ha kicsit magam szeretnék lenni a gondolataimmal, akkor beülök a kocsiba, és még egy 3 perces útra is azzal megyek, kihasználva ezt a kis időt. De nem panaszkodom. Engem az éltet, hogy velük vagyok, hogy együtt csinálhatunk jó dolgokat és megéljük a közös munka örömét!