ORVOS ÉS EMBER….SUMMA CUM LAUDE

Édes-butus fiatalasszony voltam, mikor ikerfiaimat vártam.  Hetedik hónapban születtek meg, feküdtem a frissen varrt vágással a hasamon, s vártam, hogy megnézhessem őket, a másfél kilós drága kis vekniket. Az élet, a nagy író, ide egy csavarosabb részt szánt, egy kis időre a vígjáték lekerült a színről. Miközben egyikük az inkubátorban próbálgatta az önálló levegővételt, a másikhoz már csak búcsúzni toltak le. Néztem a mozdulatlan, márványszínű angyalt és többé már semmi nem volt az, ami.

A lábamnál roskadó apa képe mellé egy másik arc jelent meg ebben a néha éles, néha szürreálisan elmosódó jelenetben. Ő Bea doktornő.  A szemembe nézett, megfogta a kezem és el sem engedte hónapokon keresztül. Mindig tapintatosan, mindig pontosan tudva, hol járunk, mire van szükségünk.  Amikor a gyász útján tévedtem el, két gyerek vizsgálata között zsebembe csúsztatott egy verset, ami segített hazatalálni. Amikor azon tépelődtem, van-e jogom újramosolyogni, elzavart az inkubátor mellől a sterilitásból moziba. Hívtam reggel 6-kor és éjjel 2-kor is, soha nem volt a hangjában neheztelés.  Egyre vidámodtak a történetek, visítva nevettünk, amikor a nővérkék kedveskedni akartak nekünk és az inkubátorból kikerülő kisfiunk első öltözékében, fehéringben, sötét nadrágban, térdzokniban olyan volt, mint egy mini-kisdobos.  Vagy amikor a kezdő apuka nagy bátran nekiállt a peluscserének és elegáns öltönyben munka előtt nyakig merült a bajban.

Soha nem szilvesztereztünk még olyan különleges helyszínen, mint amikor azon az éven éjfélkor osontunk a csendes kórház folyosón egy gyerekpezsgővel a kezünkben, hogy együtt legyen a család. Bea doktornő elhitte, hogy éveken át fogok szoptatni, amikor zokogva fejtem a tejet egy másik babának, és vizet hozott, ha elfelejtettem inni egész nap az inkubátor mellett. Újra és újra bekapcsolta a kismagnót, hogy rémes hangunkra aludhasson el a kisfiunk, s Mikuláskor csoki is került a lábához valahonnan. A doktornő mindig ott volt velünk, és fogta a kezünket, és ezt visszük magunkkal az életben. A kisfiunk 10 éves, van két testvére, s a modern kornak hála, Bea mindig lájkolja a képeinket. Forradalmi újításait a koraszülött gondozásban a szakma és a családok csodálják. A családbarát koraszülött gondozás elkötelezett híve, éjjel-nappal orvos, saját gyermeke nincs. Soha nem kérdeztem, de úgy érzem, amikor választhatott, ő az ezerbaba és szüleinek anyaságát vállalta fel. Orvos és Ember .... summa cum laude.

Szeptember 21-ig még te is jelölhetsz orvosnőt, pedagógust és egészségügyi dolgozó a Richter Aranyanyu díjra. Ne feledd, már maga a jelölés is szép ajándék, amivel megköszönheted, amit érted, családodért tett!