"Számomra az ő kitartása, küzdeni akarása a leghősiesebb"
Szűcs Gáborné Ica nem csupán lánya, hanem mindannyiunk példaképe lehet. Már évek óta követjük kitartó és szorgalmas Richter Aranyanyu Díjazottunk életét. Mint előre sejtettük, azóta sem állt fel az iskolapadból, mindig újabb kihívások elé állítja magát, mi pedig drukkolunk neki, hogy minden kitűzött célját megvalósíthassa!
Az én aranyanyu jelöltem az édesanyám. Számomra az ő kitartása, küzdeni akarása a leghősiesebb.
1964-ben született, egy szegény cigány családba első gyermekként. Az általános iskola elvégzése után munkába állt, hogy segíteni tudjon a családjának, és az 5 kisebb testvérének. Budapestre költözött, dolgozott és mellette esti tagozaton gimnáziumba járt. Itt ismerkedett meg az édesapámmal, szerelem, házasság, majd mi jöttünk a bátyámmal, az iskola pedig félbemaradt. Idő közben vidékre költöztünk, itt helyezkedett el egy szociális otthonba, mint segédápolónő.
Amikor lehetősége lett rá, kérte az intézményt, hogy iskolázzák be, egészségügyi iskolába, mert úgy érzi megtalálta a hivatását. Nem volt egyszerű háztatást vezetni, bennünket, gyerekeket irányítgatni, dolgozni, és mellette tanulni is, de az én anyukám megcsinálta. Akkor még nem sejtettük, hogy elindult a lavina, mert aztán jött a következő álom megvalósítása, a félbehagyott érettségi. A gerontológiai felsőfokú képesítést is megszerezte, mert bizonyítani akart a munkahelyén, az embereknek, és nekünk is. Azt gondolta, hogy már mindent elért, amit szeretett volna, de egy munkahelyváltás miatt, ismét az iskola padban találta magát.
Jelenleg egy kórház onkológiai osztályán dolgozik, amit imád, a sok nehézség ellenére is. Azt mondja, itt igazán szükség van rá, és a tudására. Az utolsó vizsga májusban volt, akkor azt mondta elég volt, most pihen egy kicsit. Most „csak” nyelvet szeretne tanulni, hogy a számítógépes tanfolyamot megkoronázza. Mindig van értelme küzdeni az álmainkért, még akkor is, ha mélyről jöttünk. Én megtanultam a leckét!