Tanárnő jött rá a kisdiák súlyos betegségére
Figyelmetlen? Lusta? Rossz? Az egyszerű minősítés helyett Bacsik Ágnes pedagógus megpróbálta kideríteni diákja hirtelen hangulatváltozásának igazi okát.
Sok szó esett az elmúlt két hétben orvosnőkről, de ne feledjük, a Richter Aranyanyu Díj nem csak róluk, hanem pedagógusokról is szól. Mostani történetünkben egy tavalyi jelölésből idézünk, a jelölt végül nem került a döntőbe, de szívünknek nagyon kedves.
Ne feledjétek, egyrészt újra is lehet jelölni valakit, aki tavaly nem került be a döntőbe, másrészt nagyon várjuk a pedagógus jelöléseket is.
Ma Bacsik Ágnes pedagógus történetét olvashatjátok:„Egy olyan tanárnőt szeretnék jelölni, aki szerintem nemcsak azért jó tanár, mert a matematika száraz részeit is képes érdekes módszerekkel, színesen, a gyerekek egyéni igényeire szabva tanítani, vagy mert rengeteg időt tölt a munkájával és folyamatosan képezi magát, hanem azért is, mert őszinte, érzékeny, kedves személyiségével nemcsak tanítja, de anyai gondoskodással veszi körül a kicsiket.
Fiam, aki egy végtelenül nyitott, érdeklődő, intelligens gyerek, pár éve elkezdett lelassulni a tanulásban. Nem figyelt az órákon, lassabban haladt a feladatokban. Ági nem azt jelezte, hogy "lusta, rossz, figyelmetlen, lassú", hanem javasolta, hogy vigyük el vérvételre, mert lehet, hogy vérszegény. Mikor kiderült, hogy nem ez a baj, akkor továbbra sem hagyta annyiban, tovább gondolkodott, mitől ez a nagy változás. Végül egy terheléses vérvizsgálaton kiderült, hogy fiamnak magas a cukra és e miatt változott meg ennyire. Szó sem volt lustaságról, figyelmetlenségről, egy egyszerű laborérték állt a problémák hátterében.
A szigorú diéta betartására az iskolában Ági úgy figyelt, mintha a saját gyerekéről lenne szó. Minden helyzetben (tábor, kirándulás, mikulás buli stb.) gondoskodott róla, hogy Ábelnek legyen diétás étele. Ha fagyizni vitte az osztályt, figyelt rá, hogy Ábel is kapjon valami finomságot. Sokszor potyogtak a könnyeim a meghatottságtól, hiszen ott van még az enyémen kívül 19 rábízott gyerek, és mégis úgy törődik vele, mintha csak az enyémre kellene figyelnie. Nagyon hálás vagyok neki, hogy észrevette, érzékenyen jelezte, és évek óta mellettünk áll e problémában. Ábelnek nagyon nagy támasza volt, hiszen egy gyereknek nehéz megélni azt, hogy más, mint a többiek. Sokszor megköszöntem ezt Neki, de nem tudom elégszer.”
Ha neked is van hasonló történeted, ne hezitálj, jelöld most a szívednek kedves pedagógust, orvosnőt, vagy egészségügyi szakdolgozót, hogy mi is díjazhassuk őket!