A forgatás első napjaiban azt fedeztük fel a stábbal, hogy vannak jól megfigyelhető közös tulajdonságai a Richter Aranyanyu Díj döntőseinek, pedig nem is rokonok, és teljesen más területen tevékenykednek. Később már tudatosan ezzel a szemmel néztük őket és kutattuk, mi jellemző általában azokra, akik Aranyanyuvá válnak környezetük szemében.
Megosztjuk veletek az öt legfontosabb Aranyanyu faktort
Mivel a jelölők közt már kisorsoltuk a tablet nyertesét, és a november 3-án induló szavazásra még sokat kell várni, addig is kitaláltunk valamit, amivel nyerhettek.
Az első ember, akivel Orosházán az Egészségvárosban összefutottunk, ezt a feliratot viselte pólóján. Balassa Gabi a Mellrákfórum egyik önkéntese, aki a csapat honlapján tiszteletre méltó bátorsággal ír magáról, a gyógyulásáról:
„Kiállunk ország - világ elé, pont a lényünk legpőrébb valóságában, hogy a nőiességünk legfőbb jelképe mekkora csorbát szenvedett. Épp azért tesszük, hogy elfogadtassuk a tényt. Attól még, hogy emlődaganatunk lett és meggyógyultunk, nem kerültünk be egy rózsaszín buborékba. Élünk, ezerszer jobban mint akkor, mikor még nem voltunk betegek. Nem csak azzal foglalkozunk, hogy mi lesz tíz, húsz vagy harminc év múlva, hanem azzal, hogy itt vagyunk és most vagyunk, és mit tehetünk azért hogy segíthessünk betegtársainknak és felrázzunk az embereket. Olyan célokat tűzünk ki magunknak, amiben megmutathatjuk, hogy ép, és egészséges emberek vagyunk, akik megküzdöttek az életükért. A közös célunk, hogy a rák ne legyen tabu, és merjen kérdezni mindenki, akár érintett, akár most küzd a betegséggel, vagy csak érdeklődik.”
Ez a hétfő is remekül indult. A napsütés mellett a legfőbb oka ennek az, hogy megtörtént a tablet kisorsolása a jelölők között.
A 379 jelölő közül Tóth Dominika Tiszavasváriból a szerencsés, őt már e-mailben értesítettük a jó hírről. Gratulálunk, Dominika!
Lépten-nyomon azt kérdezitek, mégis milyenek a jelölések? Mi pedig nagy bajban vagyunk, hogyan válaszoljunk jól, mint az egyszeri okos lány Mátyás királynak: mondjunk is meg nem is, érdekes is legyen, és mégse áruljunk el titkokat.
Talán ha a számokkal indítunk, azzal nem nyúlhatunk mellé…
Ebben az évben a kategóriánként egy közönség és egy zsűri által kiválasztott díjazott mellett egy hetedik döntős is Aranyanyuvá válik a Ridikül Magazin különdíjnak köszönhetően. Mint mindig, 2014-ben is három kategóriában lehet jelölni: pedagógus, egészségügyi dolgozó és orvosnő. A Ridikül Magazin teljes mértékben azonosulni tud a Richter Aranyanyu Díj legfontosabb üzenetével: fontos, hogy elismerjük a nők érdemeit, megmutassuk megbecsülésünket hivatástudatukért, példaértékű életükért a mindennapokban. Mi lehetne méltóbb kifejezése ennek, mint egy különdíj? A Ridikül Magazin mellett a Ridikül műsor is folyamatosan tájékoztat majd a Richter Aranyanyu Díjról, a döntősökről, a díjátadó gáláról, illetve az általuk kiválasztott különdíjasról.
Amikor először nyerünk bepillantást egy onkológiai gyermekosztályra, hihetetlen dolgokat élhetünk át. Gyerekek szaladgálnak az osztály folyosóján kopaszon, szájmaszkokban, kezükben infúziós állványokkal, melyeken számtalan műszer lóg. Megdöbbentő, amikor közelebb kerülve észrevesszük, hogy nem a gondjaikat és aggodalmaikat árasztja a légkör, hanem élni akarásukat: a felbolydult helyzetben betegségük előtti életük sarokpontjaiba, a játékba és a tanulásba kapaszkodnak. Egy ilyen kapocs a múlt, a jelen és jövő között a kórházpedagógus, akinek megjelenése örömteli változatosságot jelenthet az egyhangú, ingerszegény kórházi tartózkodás alatt.
Minden orvos arra esküszik fel, hogy hivatásával az életet szolgálja. A körforgásban azonban a születés mellett az elmúlásnak is ott a helye. A legedzettebb orvos számára is embert próbáló feladat a család és a távozó búcsújának végignézése, főleg ha egy anyáról és babájáról van szó…
Megindító történet a tavalyi jelölések közül.
Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. Pr- és kormányzati kapcsolatok vezetője szívesen lenne művész, bár maga sem tudja, lenne- e hozzá elég tehetsége. Hét kérdés rovatunkban ezek a héten a Richter Aranyanyu Díj egyik megálmodóját faggattuk.
Figyelmetlen? Lusta? Rossz? Az egyszerű minősítés helyett Bacsik Ágnes pedagógus megpróbálta kideríteni diákja hirtelen hangulatváltozásának igazi okát.
A Richter Aranyanyu Díjjal elismert orvosok, pedagógusok és egészségügyi szakdolgozók a mindennapok hősei. Segítségükkel azok is visszanyerhetik a reményt, akik már egyszer majdnem elvesztették azt.
Ebben az évben megpróbáljuk a Richter Aranyanyu Díj zsűritagjait egy kicsit más nézőpontból bemutatni. Mindannyian ugyanazt a hét kérdést kapják meg és lehet, hogy a válaszok néha kicsit meglepőek lesznek.
A Richter Aranyanyu Díj nem csupán egyszeri elismerés, hanem lehetőség kiemelkedő emberek találkozására és egymás ügyének erősítésére. Ennek lehettünk tanúi az idei Szigeten, ahol szombaton a Pink Day keretében rózsaszínbe borult minden és mindenki, Mennydörgővel az élen….
Törékeny, bájos fiatal nő, mindig ámulatba ejtő szerénységgel, szakmája iránti alázattal. Árad belőle valami rendkívül megnyugtató, többször átfutott már a fejemben a furcsa gondolat, amikor beszélgetek vele: ha egyszer beteg lennék, őt szeretném magam mellett tudni orvosként. Dr. Kenessey Andrea kardiológus a 2012-es év közönség által megválasztott Aranyanyuja orvosnő kategóriában.
Tavaly úgy váltunk el, hogy ősztől indulhat az első tanév a megálmodott waldorf iskolában, ahol autista és nem autista gyerek majd együtt tanulhat. A két autista fiút nevelő, mérnökből lett pedagógus, a 2012-ben Richter Aranyanyu közönség Díjas Kovács Adrienn ma úgy látja, túl sokat vállalt és valósággal belebetegedett az álmába. Egy ideig úgy érezte elkeseredésében, hogy a hitét elvették, a szívét összetörték. De ősztől megint új időszak kezdődik náluk, sok figyelmeztető tapasztalattal, kisebb személyes felelősségvállalással, de változatlan elköteleződéssel.
Tóth Hajnit, az orosházi kórház főnővér Aranyanyuját nem volt könnyű elérnem, bármilyen napszakban próbálkoztam. Ha épp nem ült nyakig a munkában, akkor egy kedves beteggel beszélgetett, vagy hallottam cipője sűrű kopogását, ahogy rohan egyik kórteremből a másikba. Abban maradtunk, a hétvége lazább, nem adjuk fel a reményt, és beszélni fogunk.